Az egység rossz munkakörülményei esetén az alacsony hűtőkapacitás, az oldat minősége nem felel meg a követelményeknek, az egység előrehaladása érdekében általában hozzáadjuk a felületaktív anyag lítium-bromid-oldat tömegének 0,1% -0,3% -át . Az oktanolt jelenleg széles körben használják, amely elősegítheti az egységabszorber abszorpciós és a kondenzátor kondenzációs hatását. Az oktanol-tartalom hiányát két szempontból lehet meghatározni: az egyik az, hogy az egység funkciója csökken; a másik, hogy az egység szivattyúzásakor nincs oktanol-párolgás szúrós szaga.
A gyár elhagyása előtt a lítium-bromid hűtőszekrényben lévő lítium-bromid oldat pH-értékét általában 9,0-10,5 skálán állítják be. Az egység működése után az oldat lúgossága megnő a munkaidő hozzáadásával. Minél rosszabb az egység légzárása, annál gyorsabban nő a lúgosság. Mielőtt az egységet évente először üzembe helyeznék, a pH-tesztpapírt használják lúgosságának tesztelésére. Ha a lúgosság túl magas, akkor azt hidrogén-bromid-savval (HBR), ha pedig túl alacsony, akkor lítium-hidroxiddal (LiOH) állíthatjuk be. Mindig a mintával rögzített pH-értékre állították be.
A fémanyagok lítium-bromid-oldattal történő korróziójának megakadályozása érdekében gyakran korróziógátlót adnak az oldathoz. Jelenleg a legválasztottabb korróziógátló a lítium-kromát (Li2CrO4), amelynek tömegaránya 0,1% -0,3% tartományban van. Az oldat korróziógátló-tartalmának meghatározását fel kell szerelni bizonyos kémiai elemző eszközökkel, általában véve, a körülmények nem teszik lehetővé, felhasználhatók a szín lekérdezésére a korróziógátló frakció minőségének megkülönböztetésére. Minél nagyobb a Li2Cro4 tömegaránya, annál sárgább az oldat színe. Az újonnan vásárolt, jó lítium-kromát-korróziógátlóval ellátott oldatot befecskendezhetjük a kémcsőbe, és referencia mintaként lezárhatjuk a későbbi időellenőrzés céljából.
